2010. december 23., csütörtök

Karácsonyi céges összejövetelek

Magyarországon kimaradtam az efféle karácsonyi bulikból, mivel mindig olyan helyen dolgoztam, ahol egy-két alkalmazott volt, itt Olaszországban viszont többször is részese voltam. Általában egy vacsorát szoktak tartani, mint a mostani munkahelyemen is. A legérdekesebb és legemlékezetesebb céges karácsonyi összejövetelen Bolzanóban vettem részt. Egy autószalonban dolgoztam, amely gyakorlatilag egy épületben volt másik hét autószalonnal, műhellyel és a szükséges irodákkal (egy tulajdonosa volt az egésznek!!). Mivel egy kis válság már érezhető volt, abban az évben úgy gondolták, hogy spórolnak és az össznépi vacsora helyett mindegyik autószalon csak a saját alkalmazottjainak rendezett valami kis vacsit. Nálunk egy szombat délután volt megbeszélve. Kisbusszal felvittek minket a hegyekbe, a Siusi Alpokba. Egy kicsit gyalogoltunk felfelé a hóban, kb. egy óra után felértünk egy kis kunyhóhoz, csodálatos panoráma körben a hófödte hegyekre, tulajdonosok uzsonnával vártak minket. Ezután, még naplemente előtt a bérelt szánkókkal leszáguldottunk (egyszemélyes kis szánkók, én életemben először, féltem is rendesen), utána be a kisbuszba, majd levittek minket egy kis helyi étterembe, ahol megvacsoráztunk.

A szánkózással igazi élmény volt az a nap és a cég még spórolt is…

2010. december 19., vasárnap

Itt a tél

Az utóbbi napokban Olaszországba is megérkezett a tél. Ez nemcsak az átlagosnál hidegebb időt jelent, hanem egy kis havat is. Bár az előrejelzések is havat jeleztek (na, jó egy kicsit kevesebbet), mégis sikerült az ország egy részének lebénulnia. Itt elsősorban Toszkánára utalok. Ami igazán felháborító volt az az, hogy az autópálya is járhatatlanná vált. Egy barátunk indult (volna) haza Perugia közelébe, de még Firenzéig sem sikerült elérnie (La Speziától). Egy gyakorlatilag kb. 50 perces utat 7 óra (!!!) alatt tett meg… Lejött volna hamarabb is az autópályáról, ha elérte volna hamarabb a kijáratot… 7 óra hossza után visszafordult és szombat reggel újra próbálkozott. Ezúttal hazaért, de legalább kétszer annyi idő alatt, mint máskor… Azok után, hogy mennyit fizetünk az autópályáért, nem ártana kicsit jobban karban tartani. Na, de ne felejtsük el, hogy ez Olaszország.
Az emberek jó része persze nem vesz téli gumit, legalábbis a mi környékünkön annak ellenére, hogy lassan minden évben esik egy kis hó. Nálunk konkrétan kb. 2 cm esett, La Speziában egy kicsit több, le is bénult az egész város. Érdekes látvány a sok kocsi, amint nyári gumival próbál közlekedni. Én se vettem téli gumit (nagyon drága), de nem is ültem kocsiba…

Ami vicces ebben a havazásban számomra az az, ahogyan az olaszok (korombeliek) nézik a havazást. A kollégáim odaálltak az ablakhoz, mint a kisgyerekek, hogy Jaj, de szép, esik a hó!!
Ez kb. olyan, mint amikor mi örülünk a tengernek nyáron:)

2010. november 30., kedd

New York Maraton/Firenze Maraton

Amikor pár héttel korábban a New York Maraton zajlott, sokat beszéltek róla tévében, rádióban. Mi egy olasz srác beszámolóját hallottuk, aki 2 éve részt vett a maratonon New Yorkban. A legérdekesebb rész az volt, amikor elmesélte, hogy mennyi bíztatást kaptak az emberektől futás közben. Ő, mások tanácsára kiírta a nevét a pólójára, így név szerint is bíztatták. A beszámoló végén a két műsorvezető azon poénkodott, milyen lenne egy maraton pl. Milánóban: a buzdítás helyett inkább szidalmazást kapnának a futók, amiért le kellett zárni a forgalmat a verseny miatt. Mi történik pár héttel később? Maraton Firenzében, tiltakozások közepette (természetesen az útlezárások miatt)… Pozitívum azonban, hogy a polgármester is lefutotta a távot és nem egy sportos alkat:)

2010. november 23., kedd

Cremona és a Torrone fesztivál


A főtér
Szombaton a páromnak egy hétre külföldre kellett utaznia munka ügyben, így ezt a hétvégét egyedül kellett töltenem. Már régebben kinéztem, hogy ezen a két napon lesz Cremonában a Festa del Torrone. Az egyik helyi társaság (ahonnan szerencsére ismerek is néhány embert), pont indított egy buszt vasárnap, így kapva kaptam az alkalmon.
Korábban még sosem jártam Cremonában, nem is igazán esik útba, ha az ember utazgat és nem is tartozik a nevezetesebb olasz városok közé (ami nem jelenti azt, hogy ne lenne ott is elég látnivaló). A különböző fesztiválok pedig mindig jó alkalmak arra, hogy a kevésbé ismert helyeket is felkeressük.
Cremona Lombardiában, a Pó-síkságon fekszik, éppen ezért éghajlata nem a legkedvezőbb: nyáron nagyon meleg, télen pedig ködös, nyirkos, hideg. Az időjárással nekünk sem volt szerencsénk, gyakorlatilag egész nap esett az eső.

Az óriás keresztrejtvény és a kotta
A kirándulásunk apropója mint már említettem a Torrone fesztivál volt. A torrone egy főként karácsonyi édesség, Olaszország (és Spanyolország) több részén is helyi specialitásnak számít, de a legenda szerint Cremonából ered: 1441-ben Bianca Maria Visconti és Francesco Sforza esküvőjére a helyi cukrászok mézből, mandulából és tojásfehérjéből készítettek édességet, aminek a formája a Torrazzóra, Cremona szimbólumára, a 110 m magas toronyra emlékeztetett, amit akkoriban torrionénak hívtak. Innen származik a torrone név.
Torronehegyek
A torronénak a hagyomány szerint két változata van: a puhább és a keményebb. Nekem a kóstolások alkalmával a puhább, szárd, csak mézzel (cukor nélkül) és dióval készített ízlett a legjobban. A dióson kívül találunk még mandulásat, mogyorósat, pisztáciásat, de akár epreset is.

Készül a torrone

A hegedű és a kotta is torronéból készült

Egy kis édességet?

Gólyalábas táncosok
Cremona másik titpikus terméke a mostarda, ami gyakorlatilag a mi kompótunknak egy sűrűbb változata, de mustárt is adnak hozzá (láttam kandírozott gyümölcsből is). Főtt, sült húsokhoz szokták fogyasztani. Ebből nem találtam kóstolót, így nem tudom elmondani, hogy milyen is lehet, egy kis üvegért pedig sajnáltam a kb. 7 eurót (jobban mondva túl kockázatosnak ítéltem).

Helyi specialitások
A látnivalók közül már említettem a Torrazzót, ami egy 110 m magas harangtorony, az egyik legmagasabb Európában. Csekély 502 lépcsőfokot kell megmászni, ami szerintem nem volt annyira fárasztó, mint ahogy azt előtte gondoltam. Mindenesetre megéri felmenni a kilátásért.

A Torrazzo
A főtéren található még természetesen a dóm és a keresztelőkápolna, illetve a Comune (Polg. Hiv.) épülete is.

A dóm
A város a torrone és a Torrazzo mellett a Stradivari hegedűkről híres. Itt született ugyanis 1644-ben Antonio Stradivari, aki a hegedűkön kívül készített más hangszereket is, összesen kb. 1100 darabot. Ma kb. 50 van meg ezekből. Cremonában a Comune épületében és a Stradivari Múzeumban lehet látni Stradivari hegedűket. Sajnos mindkét helyen akkora sor állt, hogy ezt ezúttal kihagytuk, de legközelebb biztos megnézzük.

2010. november 15., hétfő

Őrült tudósítók, avagy hogyan kommentálják a focit Olaszországban

Szombat este láttam pár percet egy meccsből, onnan jött az ötlet, hogy keressek videót a youtube-on. Érdemes annak is megnézni/meghallgatni, aki nem tud olaszul ...

2010. november 12., péntek

Currys hagyma és répa - Carote e cipolle al curry


Régebben (meg néha most is) sokszor gondban voltam, hogy milyen köretet készítsek a húshoz vagy a halhoz. Tegnap találtam egy jó kis receptet, amit rögtön el is készítettem.


Hozzávalók (2 személyre):
  • 3 db sárgarépa
  • 2 db kisebb vöröshagyma
  • egy kis curry
  • egy kis petrezselyem
  • só, bors, olívaolaj
  1. A vöröshagymát vágjuk cikkelyekre, a sárgarépát pedig szeletekre (vékony hasábokra).
  2. Tegyünk kb. 3-4 ek olajat a serpenyőbe, adjunk hozzá egy kis curryt, azután pedig a hagymát és a répát.
  3. Sózzuk, borsozzuk és főzzük kb. 10 percig élénk lángon, gyakran megkavargatva. (Ha szükséges, adjunk hozzá egy kis forró vizet is.)
  4. A végén szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel.
  5. Aki nem szereti a curryt, elkészítheti anélkül is, úgy is finom.

2010. november 8., hétfő

Vacsora Berlusconival, Finivel és a chilei bányászokkal

Természetesen nem vacsoráztam egyikőjükkel sem, de ha lehetőségem lett volna, a bányászokat választottam volna… A kissé ironikus címmel inkább arra szerettem volna utalni, hogy Olaszországban mennyire elterjedt vacsora (vagy hétvégén ebéd) közben tévét, főleg híradót nézni. Amitől nekem égnek áll a hajam és elmegy az étvágyam. Nemcsak Berlusconi bájvigyorától, hanem a különböző hírektől. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire hozzá vagyunk szokva a tragédiákhoz, hogy teljesen nyugodtan tudunk enni, miközben az Afganisztánban meghalt olasz katonákat siratják a hozzátartozók, a sokadik olasz kórházban sajnos sokadik alkalommal hanyagság vagy ki tudja mi miatt meghalt gyermek/felnőtt családtagjai sírva követelik a felelősöket, az árvízkárosultak sírnak az egy életen át összegyűjtött vagyonuk, emlékeik felett és sajnos még sorolhatnám a végtelenségig. Ne is beszéljünk a telenovellává alakult megoldatlan gyilkossági perekről. (Aki Olaszországban él, jól tudja, melyekről beszélek.)
Én már eleve a híradót sem szeretem nézni, de hogy ezt még étkezés közben tegyem, na azt már végképp nem! Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve azonban látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek szemet szúrt ez az olasz szokás: más magyar, illetve francia és finn barátnők is panaszkodtak már pontosan ugyanerre a problémára.
Megjegyezném még, hogy sokan képesek reggel, délben és este is megnézni a híradót, ami nekem már végképp túlzás. Oké, hogy legyünk képben, mi is történik a nagyvilágban, na de azért naponta háromszor és főleg étkezés közben???
Mi a párommal szerencsére megoldottuk úgy, hogy a Tg (Telegiornale – Híradó) előtt vagy után vacsorázunk, amikor csak tudunk (nem mindig sikerül), így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

2010. november 3., szerda

Tonhalas tészta



Mint ahogy azt már említettem, szeretem azokat a tésztákat, amelyek gyorsan elkészülnek (és persze finomak). Ilyen étel ez a tonhalas tészta, amit általában akkor készítek, amikor nincs nagy kedvem főzőcskézni.
Hozzávalók (2 személyre):

  • fusilli vagy penne (pennette)
  • egy fél vöröshagyma
  • egy hámozott paradicsom konzerv vagy 4-5 db paradicsom
  • két tonhalkonzerv
  • só, bors, olívaolaj
1. Tegyük fel a vizet a tésztához főni.
2. Vágjuk apróra a hagymát és a paradicsomot.
3. Tegyünk egy serpenyőbe egy kis olívaolajat, dinszteljük meg egy kicsit a hagymát, adjuk hozzá a tonhalat, 1-2 percig kevergessük, majd adjuk hozzá a paradicsomot is. Sózzuk, borsozzuk.
4. Miközben kifőzzük a tésztát, elkészül a szósz is (kb. 10 perc, időnként keverjük meg).
5. Szűrjük le a tésztát, adjuk hozzá a szószhoz, forgassuk át és már tálalhatjuk is:)

2010. október 26., kedd

Montecatini Alto

Montecatini Alto
A környék egyik nagy előnye, hogy rengeteg látnivaló van: nemcsak a ligúr tengerpart, hanem Pisa, Lucca és Firenze is másfél órán belül elérhető. Éppen ezért szombaton úgy gondoltuk, elugrunk Firenzébe. Útközben tettünk egy kis kitérőt (tényleg kicsit, mert az autópályától csak néhány km-t kellett menni) és megálltunk Montecatini Altóban.
A település Montecatini Terméhez tartozik, amely gyógyfürdőjéről híres. A 300 m magasan található Montecatini Altót egy kanyargós úton vagy pedig a siklóval lehet megközelíteni. Évszázadokkal korábban városfal vette körbe a tornyokban bővelkedő és egy várral is büszkélkedő városkát és 6 kapun keresztül lehetett bejutni. Mára mindebből megmaradt a vár, a városfal, 1 kapu és néhány torony, érdemes tehát egy sétát tenni.

Montecatini Alto

A főtér jellegzetes épületeit a sok étterem és kávézó egy kicsit eltakarja, ez talán az egyetlen negatívuma a helynek.

Montecatini Alto - Piazza Giusti

Montecatini Alto - Piazza Giusti

Az idő igencsak őszies volt, amint az a képeken is látszik, de nekünk így is nagyon tetszett.
Montecatini Alto


Kilátás Montecatini Altóból



2010. október 19., kedd

Ízek, imák, szerelmek - Eat, pray, love – film

A könyvet még Magyarországon vettem meg, azóta kétszer is elolvastam és nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy megfilmesítik, annak ellenére, hogy tapasztalatból tudom, hogy a film általában jóval gyengébb, mint a könyv. Elmentem én is megnézni a filmet, annak ellenére, hogy az olasz kritikák igencsak lehúzták. Az egész filmet igen felületesnek találták és főként az olaszországi részt (már szinte megszokott módon) közhelyekkel telinek: mintha az olaszoknak csak az evésen és az édes semmittevésen járna az eszük.
Talán két hete már, hogy láttam a filmet, de eddig nem volt időm feltenni (illetve megírni) a bejegyzést (a miértet majd egy következő irományban részletezem).
Háttal nem kezdünk mondatot, pedig ha a véleményemet szeretném leírni erről a filmről, az első mondatot pont így kezdeném: háááááát…. ha valaki nagyon meg akarja nézni, menjen el nyugodtan, egy kis kikapcsolódásnak nem rossz, de azért túl sokat ne várjon ettől a filmtől. Ha valaki már olvasta a könyvet és ráadásul elég jól is emlékszik rá, még kevésbé ajánlom. Mindesetre ha valaki mégis elmegy megnézni, teli hassal menjen, mert az olasz részben igencsak guszták az ételek, amiket Julia Roberts magába töm. A nápolyi pizzánál az én étvágyam is megjött, pont az olyan szép vékony pizzákat szeretem. A svéd csaj helyében nem tétováztam volna, hogy megegyem-e, plusz kilók ide vagy oda. Az olaszországi epizód tényleg a közhelyekre épült, bár szerintem még elviselhető volt, túlzásnak inkább az édes semmittevés folytonos emlegetését éreztem.
Ami engem még zavart a filmben, hogy (bár szeretem Julia Robertset), de azért 43 évesen egy 28 éves nőt alakítani…. ez talán még neki sem sikerülhet. Arról ne is beszéljünk, amikor az esküvőjére gondol vissza, ahol gyakorlatilag 22 éves volt…
Magyarországon egyébként biztos élvezhetőbb lesz az olasz rész, mivel itt Olaszországban sajnos az összes filmet szinkronizálják, így nem jött ki jól, amikor olaszul tanult, mert eleve az egész film olaszul volt. (Feliratos filmet akarok….!!)
Összegzésképpen azt mondanám, hogy inkább a könyvet ajánlom elolvasásra, ha valaki még nem tette. El kellene végre fogadni, hogy vannak olyan könyvek, amelyeket nem érdemes vagy ha úgy tetszik, nem lenne szabad megfilmesíteni és szerintem ez is közéjük tartozik. (Tudom, hogy a pénz beszél…) Hasonló csalódás volt számomra a Napsütötte Toszkána és a Terézanyu megfilmesítése.
Egy kis lightos esti programnak elmegy a film, de többet ne várjunk.

A magyar bemutató:



Felteszem az olasz bemutatót is, ha valaki tud olaszul, gyakorolhatja egy kicsit, sőt alul elolvashatja néhány olasz véleményét:

2010. október 11., hétfő

Lerici és San Terenzo

 
Lerici
Ma délután Lericin és San Terenzón keresztül jöttem haza (jó pár esős nap után végre napsütésben) és eszembe jutott, hogy még nem is tettem fel róluk képet.
Ligúriának ezt a részét egyébként, ahol Lerici és San Terenzo található, 1919 óta Golfo dei Poeti-nek (azaz a Költők öblének) is hívják. Az elnevezés onnan ered, hogy évszázadok során sok író, költő, művész kedvenc tartózkodási helyévé vált az öböl több települése. A Portovenerétől Montemarcellóig tartó öböl másik neve a La Speziai öböl.
Lerici (és San Terenzo) a magasból
Lericiben a 18. sz.-ban több angol művész járt, így tele van kertekkel, villákkal. A két leghíresebb angol Lord Byron költő és Shelley író, de D’Annunzio, Marinetti olasz költők is kedvelték ezt a halászfalut. (Shelley egyébként éppen bárkáján San Terenzóba tartva fulladt vízbe.)
Lericinek magyar vonatkozása is van: a Vörös Pimpernel magyar származású angol írónője Orczy Emma itt élt 1927 és 1933 között.
Lerici-kikötő
San Terenzo
Ma Lerici (ugyanúgy mint San Terenzo) színes házaival, kikötőjével, középkori várával a turisták kedvelt célpontja. A két falut egy tengerparti sétány köti össze.
Az előzőek természetesen nyári képek voltak, de felteszek két tavalyi téli képet is. Azért ezek se rosszak…
San Terenzo télen

Lerici télen


2010. szeptember 27., hétfő

Zöldséges tészta - Pasta con le verdure



Régebben nem igazán voltam nagy barátságban a zöldségekkel, de amióta Olaszországban élek, igencsak megváltozott a helyzet. Most is van egy-két dolog, amit nem szeretek, de ma már nem gond betartani azt a szabályt, amely szerint 3-féle zöldséget és 2-féle gyümölcsöt kellene enni egy nap ahhoz, hogy egészséges életet éljünk. Egyik kedvenc receptem ez a zöldséges tészta: finom, egészséges és nem utolsósorban gyors. Nálam főleg azok az (olasz) tésztareceptek a nyerők, amelyeknél mialatt felforr a víz és kifő a tészta, a szósz is elkészül és még arra is marad időm, hogy megterítsek; igencsak előnyös a munkás hétköznapokra...


Hozzávalók 2 személyre:
  • 1 kisebb padlizsán
  • 1 cukkini
  • 1 kaliforniai paprika
  • néhány koktélparadicsom (de lehet nagyobb paradicsom is darabokra vágva)
  • egy fél vöröshagyma
  • penne vagy fusilli tészta
  • olívaolaj, só, bors, esetleg friss bazsalikom

1. Tegyük fel a vizet a tésztának.

2. Pucoljuk meg és vágjuk fel a hagymát. Daraboljuk fel a többi zöldséget is, a koktélparadicsomokat pedig vágjuk félbe.

3. A serpenyőbe tegyünk egy kis olívaolajat, futassuk meg rajta a hagymát. Utána tegyük bele a paprikát, 1-2 perc után a cukkinit, majd a padlizsánt és időnként keverjük meg. (A sorrend a zöldségek mérete alapján változhat.)

4. Főzzük ki a  tésztát.
5. Kb. 10 perc alatt a zöldségek is elkészülnek, az utolsó 2 percre adjuk hozzá a paradicsomdarabokat is. A végén sózzuk, borsozzuk.
6. Szűrjük le a tésztát, tegyük bele a serpenyőbe és forgassuk át a zöldségekkel együtt. Díszítésként használhatunk friss bazsalikomot is.





      2010. szeptember 21., kedd

      2010. szeptember 20., hétfő

      Pisa

      Nyár eleje óta van Budapest-Pisa repülőjárat is, így ezen felbuzdulva meglátogattak a szüleim. Tőlünk Pisa kevesebb, mint egyórányira van, el lehet tehát képzelni, mennyire örültünk ennek a lehetőségnek.
      A reptér (Galileo Galilei) a városhoz szokatlanul közel fekszik. Olaszország egyik legforgalmasabb repülőtere, ami nekem kicsit furcsa volt, mert végül is nem az az igazi nagyváros, mégis Olaszország, Európa és a világ számos pontjára el lehet innen jutni.
      A repülő persze kicsit késve érkezett, szerencsére, mert én is. Kicsit elkeveredtem a kocsival, mentségemre szolgáljon, hogy először jártam itt, esett az eső és rutinos sofőrnek sem nevezhetem magam. Mindenesetre megérkeztem, pont amikor a gép leszállt.
      A délután a rendelkezésünkre állt, így ha már Pisában voltunk, természetesen nem hagyhattuk ki a város fő nevezetességeit.
      Az Arno partján leparkoltuk a kocsit. Elég könnyű volt parkolóhelyet találni, (általában 1,25 euro/óra a parkolási díj) és szerencsére az eső is elállt.
      Először az Arno folyót néztük meg, a Ponte Solferinóról (Solferino híd) egy érdekes kis templomot fedeztünk fel, a Santa Maria della Spinát, az olasz gótika egyik kiemelkedő alkotását. Korábban még közelebb helyezkedett el a folyóhoz és hogy megvédjék az áradásoktól, a 19. sz.-ban lebontották (a köveket megszámozták), majd egy szinttel feljebb újra felépítették. Szerintem még így is elég közel van az Arnóhoz és igen furcsa az elhelyezkedése…
      
      A Santa Maria della Spina templom az Arno folyó partján, Pisa

      Ezután a Csodák tere (Piazza dei Miracoli) felé vettük az irányt. A hídtól kb. 15 perc séta alatt érhető el. Gyönyörű látvány a zöld gyepen a három, fehér színű látnivaló (már ha a sok turistától lehet látni valamit, amikor odaérkezünk). Nekem, amikor jó pár évvel ezelőtt láttam, kicsit olyan volt, mintha egy makett lenne nagyban.
      A Ferde-toronyba meg sem próbáltunk jegyet szerezni, általában csak pár órával későbbre van, így csak kívülről csodáltuk meg.


      A Bazilika és a Ferde-torony, Pisa

      A Bazilikába és a Keresztelőkápolnába viszont bementünk, ide egyből lehetett jegyet venni és nem is állt sor a bejáratnál. (A kettőbe fejenként 6 euro a jegy, míg a Ferde toronyba 15 euro.)

      A Keresztelőkápolna és a Bazilika, Pisa

      A Bazilika építését a 11. sz.-ban kezdték el, több stílus keveredik benne (lombard, bizánci, iszlám, stb.) Belseje gazdagon díszített, külön figyelmet érdemel Giovanni Pisano szószéke és a bronz csillár, amelynek mozgását figyelve jött rá Galileo Galilei az ingamozgás törvényszerűségeire.
      A Bazilika, Pisa


      Pisano szószéke, Pisa

      Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnája belülről jóval egyszerűbb és szerényebb, mint a Bazilika. Érdemes felmenni a karzatra és fentről megcsodálni a kápolna belsejét.

      A Keresztelőkápolna, Pisa
      Akinek több ideje van, megtekintheti az Arno folyó partján elhelyezkedő épületeket is.
      Pisa fontos egyetemi és kutatóközpont, leghíresebb szülöttje pedig Galileo Galilei.

      2010. szeptember 13., hétfő

      Véget ért a Velencei Filmfesztivál

      Az idén 67. alkalommal megrendezett Velencei Filmfesztivál Európa egyik legrangosabb filmes eseménye. Először 1932-ben osztották ki a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt (az oroszlán egyébként Velence szimbóluma).
      Természetesen ez a fesztivál sem múlhatott el kisebb botrányok, rosszízű pletykálkodások nélkül. A gazdasági válság miatt eleve kevesebb pénz állt a szervezők rendelkezésére, az időjárás sem igazán volt kedvező, a torontói filmfesztivál pedig megosztotta a vendégeket. A legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt idén a zsűri elnökének (Quentin Tarantinonak) a volt barátnője kapta: Sophia Coppola a Somewhere (Valahol) című filmjéért.
      Az olaszok számára kimondottan csalódás volt ez a hét: semmilyen díjat nem kaptak, filmjeiket nem igazán értékelték, általában nehezen érthetőnek találták. Többen úgy gondolják, hogy gyökeres változásokra van szükség az olasz filmgyártásban...
      Az Ezüst Oroszlánt Alex de la Iglesia a Balada triste de trompeta (Szomorú ballada trombitára) című spanyol-francia filmje kapta. A legjobb férfi főszereplő díjával az Essential Killing, lengyel filmben nyújtott alakításáért Vincent Gallo-t, míg a legjobb női főszereplő díjával Ariane Label-t az Attenberg című görög film főszereplőjét jutalmazták.

      2010. szeptember 7., kedd

      A kreativitás fesztiválja - Sarzana

      Egy nagyon érdekes fesztivál ért véget vasárnap Sarzanában. Ez a kisváros (kb. 20 ezer lakos) tele van programokkal. Augusztus végén volt a Régiségvásár, szeptember 3-5 között pedig a 7. alkalommal megrendezett Festival della Mente. A fordítással kicsit bajban vagyok, magyarul az Elme/ész fesztiválja nem hangzik olyan jól. Tulajdonképpen Európában az első, a kreativitásnak szentelt fesztiválról van szó.
      Mi is ez? Szeptember elején 3 napig hires tudósok, matematikusok, fizikusok, írók, művészek, zenészek tartanak előadásokat különböző témákban. Közös vonása ezeknek az eseményeknek, hogy valamilyen módon kapcsolódnak a kreativitáshoz, a gondolkodáshoz, megpróbálnak választ találni a “Miért és hogyan születnek az ötletek?” kérdésre. Idén 72 előadás közül lehetett választani, ebből 34 játékos program a 4-14 éves gyermekek számára készült. Néhány példa ezekből. Gyerekeknek: A teleszkóp működése, Einstein doboza, Sherlock Holmes és a genetika, A dinoszauruszok öröksége, A víz, egy csepp élet. Felnőtteknek: Gutenbergtől a Google-ig, Freud öröksége, Az elme és a test, A lehetetlen nyomában, Miért hiszünk a történeteknek?, A lélek és az iPad, A képzelet szörnyei, Az ész és a technológia, stb.
      A fesztivál honlapján http://www.festivaldellamente.it/ pedig meghallgathatóak, illetve videón megtekinthetőek az eddigi rendezvények előadásai.

      2010. szeptember 3., péntek

      Mary J. Blige és Tiziano Ferro: Each tear

      Annyira szép ez a szám, hogy nem tudtam megállni, hogy ne tegyem fel ide, bár nagy része angolul van. Az egyik énekes olasz, Tiziano Ferro és a végén azért egy kicsit énekel olaszul is.

      2010. szeptember 2., csütörtök

      Ingyenes olasz nyelvű e-bookok

      A Facebookon hívták fel a figyelmemet erre a csoportra: e-state book, un e-book per l'estate. Augusztusban alakult és már több, mint 3000 tagja van. Az alapítója Maria Giovanna Luini, orvos és író elsőként saját e-bookját (E' il mio racconto) ajánlja elolvasásra. A könyv a http://www.mariagiovannaluini.it/ oldalról tölthető le. A Facebookon a csoport tagjaként bárki ajánlhat ingyenes e-bookokat, Maria Giovanna oldalán viszont csak az általa már elolvasott és továbbajánlásra érdemesnek talált könyvekből válogathatunk. Az alapító nem helyettesíteni kívánja a papír alapú könyveket, hanem alternatívaként kinálja. Mivel az ötlettel én is egyetértek (kiváló lehetőség például a nem Olaszországban élőknek a nyelvtudás frissen tartására), jó szívvel ajánlom tovább ezt az kezdeményezést.

      2010. augusztus 29., vasárnap

      Elkezdődött az olasz bajnokság

      Sok olasz nő "legnagyobb örömére" szombaton (aug. 27-én) este az Udinese-Genoa meccsel elkezdődött az olasz bajnokság (campionato). Mostantól a legtöbb olasz család hétvégi (és esetleg hétközbeni) programja attól függ, hogy a kedvenc csapat mikor játszik. Azt szerintem szinte mindenki tudja, hogy az olasz férfiak nagy része focimániás. Amióta azonban közvetlen közelről is megtapasztalhatom ezt (a barátom révén), további részleteket is megtudtam. (Előrebocsátom, hogy engem valamilyen szinten érdekel a foci, néha együtt is nézünk meccset, de azért nem nézem meg az összeset.) 
      Itt valahogy már kb. a születéskor benne van a legtöbb férfiban, hogy melyik csapatnak is fog szurkolni hátralévő életében. Ahogy ugyanis ők mondják, a feleséget, szeretőt, kocsit le lehet cserélni, munkát, pártot is változtathatsz, áttérhetsz más vallásra is, de focicsapatot sohasem változtathatsz. Gyakorlatilag tűzön-vízen át követed őket: ha nyernek, ha vesztenek, ha jól szerepelnek a bajnokságban, ha rosszul, ha a Serie A-ból lebuknak a Serie B-be, ha botrányok vannak, ha játékosok, edzők jönnek-mennek, te kitartasz a csapatod mellett. Érdekes jelenség, amikor valami "genetikai hiba" miatt a gyerek más csapatnak szurkol, mint az apja:) Összeférhetetlenség azért itt is van. Amikor elkezdtem megismerni a párom barátait (mindenki Juvés), megkérdeztem, hogy van-e olyan barátja, aki Interes. A válasz: Barátom?? Csak ismerősöm. Egy Juvés és egy Interes között nem létezhet barátság.
      Egy Juvés gyakorlatilag egyrészt és főként a Juvénak szurkol, de másodsorban viszont azért, hogy az Internek rosszul menjen. Ez az előző bajnokságban sajnos nem igazán jött össze, na de majd most:)
      Kezdődjön tehát ez a bajnokság és majd meglátjuk, hogyan alakul. Meglepetés mindig van.

      2010. augusztus 27., péntek

      1000 eurós generáció - Generazione 1000 euro

      Tegnap láttam az egyik mozicsatornán ezt a 2008-ban készült filmet. A mostani 30-asok (elég kilátástalan) életét mutatja be, amint a különböző határidős munkaszerződések között próbálnak meg boldogulni. Olaszországban igen nehéz határozatlan idős szerződést kapni, nagyon sokszor pár hónapra kötnek csak szerződést, amit aztán meg-megújítanak, gyakran több év munkatapasztalattal is csak gyakorlati (stage) szerződést kötnek, alacsony fizetéssel. A film címében szereplő 1000 euró egy átlagos fizetés, amiből általában albérletet is kellene fizetni. Családalapításra viszont ezekkel a szerződésekkel nem igazán lehet gondolni. 
      A film főszereplője Matteo, 30 éves, matematika szakon végzett, de marketingesként dolgozik egy nagy cégnél. Őt idézve: olyan munkát végez, ami nem tetszik neki, egy olyan cégnél, amelyiknek ő nem tetszik. 6 hónapos munkaszerződése a végéhez közeledik és nem valószínű, hogy megújítják neki. Lakótársa, Francesco szenvedélye a playstation és a mozi. Utóbbihoz kapcsolódik a munkája: mozigépész. Matteo életében gyökeres változást hoz két nő: Angelica, az új marketing igazgatóhelyettes és új lakótársa, Beatrice, aki a tanárok szintén igencsak kilátástalan életébe nyújt bepillantást.
      A film alapjául a blogon (http://generazione1000.blogspot.com) található történetek szolgáltak, amelyekből egy könyv is megjelent.


      2010. augusztus 26., csütörtök

      Cesare Cremonini: Mondo

      A nyár egyik olasz slágere Cesare Cremonini Mondo (Világ) című dala. A szám elkészítésében közreműködött Jovanotti is. Cremonini a Lunapop nevű együttes vezéralakja volt, 1999 és 2002 között értek el sikereket. 2002-ben kivált a zenekarból és szólókarrierbe kezdett.
      Az eredeti videóklip nekem nem annyira tetszik, illetve elég hosszú is (7 perc), így egy másik videót tettem fel.
      A szövegben a világról van szó, ahol történnek szép és csúnya dolgok egyaránt, de mindent összevetve mégis csak tetszik, úgy ahogy van.

      2010. augusztus 25., szerda

      Olaszország új "sztárjai"

      Időnként Olaszországban is felbukkan egy-két személy, aki egyszercsak híressé válik. De ha feltesszük a kérdést, hogy miért is, a válasz nem biztos, hogy valaha is megérkezik.
      Idén nyáron két római lány, Debora (17) és Romina (15) vált elsősorban az Internet (de a tévé és a rádió) sztárjává. Hogyan? Meginterjúvolták őket az ostiai (egy Róma melletti) strandon (gyakorlatilag azt kérdezték tőlük, hogy mit csinálnak ebben a nagy melegben), ők a római dialektusban és szlengben válaszoltak és egy csapásra híresek lettek ... 
      A különböző videófelvételek és újságcikkek kommentjeit olvasva az emberek két csoportját lehet találni: van, akiknek tetszik (gondolom itt többségében vannak a fiatalok), mások viszont nem értik, hogy két egyszerű, az iskolában bukdácsoló lány (a 15 éves Romina például a nálunk kb. 7.-nek megfelelő osztályba jár és a 17 éves Debora tanulmányi eredményeiről is jobb nem beszélni), akik még az olasz nyelvet sem beszélik jól (csak a dialektust) miért válnak híressé, illetve milyen képet festenek az országról. 
      Mindenesetre érdekes, hogy az interjúban említett Calippo jégkrémrúd eladásai egy hónap alatt 25%-kal emelkedtek. Egy jól megtervezett, ki tudja mennyibe kerülő reklám sem hozhatott volna ilyen eredményt ...
      A Calippo tehát jól járt, mi meg még egy ideig csak a fejünket csóválhatjuk és elkapcsolhatunk arról a csatornáról, ahol a két hölgy éppen felbukkan.
      Íme a "híres" videó (a felirat néha távol áll attól, amit mondtak, de segít a megértésben):

      2010. augusztus 24., kedd

      Régiségvásár Sarzanában

      Régiségvásár Sarzanában

      Vasárnap ért véget az egyik legismertebb régiségvásár Olaszországban. A "Soffitta nella strada"-t 1965 óta minden évben megrendezik Sarzanában, Ligúriában. A vásár elnevezése magyarra lefordítva nem annyira adja vissza az olasz kifejezés szépségét: "padlás az utcán". De ha belegondolunk, mégis elég találó ez a név, hiszen általában a padláson (már ha van) őrizzük a régi dolgokat és ezzel a vásárral most mindezek a tárgyak az utcán találhatóak. A kiállítók nemcsak Olaszországból, hanem külföldről is érkeznek. A választék igen gazdag: a bútoroktól kezdve a szőnyegeken, terítőkön, képeken át találhatunk ékszereket, ruhákat és könyveket is régi korokból. Néhány modern festmény is felbukkan, illetve művészetekkel kapcsolatos könyvek.
      A vásár minden év augusztus első két hetében zajlik, délután 5-től éjfélig (napközben a nagy melegben nem sok érdeklődő lenne és az esti megvilágítással még hangulatosabb a rendezvény).
      Sarzana, régiségvásár

      2010. augusztus 12., csütörtök

      A Molveno-tó

      A Molveno-tó
      A héten Trentinoban vagyunk, rokonlátogatáson. Az idő nem valami jó, ma már esik is és úgy tűnik, hogy így marad egész héten. Tegnap azért sikerült egy kis kirándulást tennünk a Molveno-tóhoz (kb. 860 m). Előtte semmit nem tudtunk róla, csak úgy jött az ötlet, hogy menjünk el ehhez a tóhoz, mivel itt még nem jártunk. Az idő már itt sem volt igazán szép, de végül is szerencsénk volt, mivel amíg ott voltunk, nem esett.
      A falu (Molveno)
       Kellemes meglepetés volt a hely, egy gyönyörű tó, hegyekkel körülvéve. Molveno egy kedves kis település a tó partján (az egyetlen), tele szállodával, de mégsem zavaró módon. Kimondottan ideális családok számára, mivel a tó környékén rengeteg mindent lehet csinálni. Amiket mi láttunk: napozni, fürdeni a tóban, a füvön bármilyen játékot játszani, van kosár-, strandröplabda-, foci-, teniszpálya, egy kis acquapark. Lehet bocsát játszani fedett pályán, vízibiciklit, kajakot, csónakot, szörföt kölcsönözni, minigolfozni, biciklivel vagy gyalogosan körbejárni a környéket, rengeteget kirándulni. Felvonó visz fel a Pradel fennsíkra (1300-1500 m). Rengeteg programot szerveznek a gyerekeknek és a legtöbb ingyenes! Szóval nekünk nagyon tetszett, biztos hamarosan visszatérünk. Reméljük, az idő is szebb lesz...
      A Molveno-tó
      Molveno
       Annak aki esetleg szeretne többet megtudni a környékről, ajánlom a www.moleno.it oldalt (olaszul, németül és angolul olvasható).

      2010. augusztus 10., kedd

      Renato Carosone - Tu Vuò Fa' L'Americano

      Mostanában sokat lehet hallani egy régi dal remixét az olasz rádiókban.
      Az eredeti dal Renato Carosone és társai nevéhez fűződik. Állítólag amikor megkapták a dalszöveget (nápolyi dialektusban íródott), negyed óra alatt elkészítették hozzá a zenét és rögtön tudták, hogy siker lesz. Igazuk is lett, a szám nagyon kedveltté vált, több filmben is felbukkant, jónéhányszor feldolgozták.
      Íme az eredeti verzió:


      Nekem nagyon tetszik az a lelkesedés, öröm, amivel zenélnek.

      Ez pedig a remix:

      2010. augusztus 6., péntek

      Az olaszok fele nem megy nyaralni 2010-ben

      Augusztus Olaszországban a szabadságolások fő időszaka. Augusztus 15. itt ünnep és a legtöbben ebben az időszakban veszik ki a nyári szabadságukat, már csak azért is, mert az olasz cégek jó része ilyenkor 2-3 hétre egyszerűen bezár.
      A napokban olvasott újságcikkekből azonban az derül ki, hogy az olaszok csaknem fele (46%-a) nem megy nyaralni sehova. Ez 3%-kal több, mint tavaly. Az okok között első helyen természetesen a "piszkos" anyagiak szerepelnek. Vannak természetesen olyanok is, akik családi vagy egészségügyi okok miatt nem mennek sehova, illetve olyanok, akik ebben az időszakban dolgoznak (nagy részük gondolom a turizmusban).
      A válság hatására két új tendencia figyelhető meg: az utóbbi évekhez képest többen választották a júliusi nyaralást és a kempingezést (lakókocsival) az alacsonyabb árak miatt.
      A legkedveltebb úticélok pedig a következőek: Olaszországban maradva Dél-Olaszország, illetve a két nagyobb sziget, Szicília és Szardínia, de hódítanak a kisebb szigetek is, mint pl. Lampedusa. A legtöbben természetesen a tengerhez mennek, de kedvelt úticélok a tavak és a hegyek is (pl. Trentino-Alto Adige). Külföldre a legtöbben Ibizára és Spanyolország más részeire, illetve Görögországba utaznak.

      2010. augusztus 5., csütörtök

      Néhány kép Amegliáról


      Ligúria egyes részei talán már egyre ismertebbek a magyarok körében is (Genova, a Cinque Terre, San Remo), de déli része, La Spezia környéke még nem annyira. Pedig ez a rész is rengeteg látnivalót tartogat. Mivel ezen a héten még itt vagyunk (utána pár napra északabbra utazunk), gondoltam mutatok pár képet ezekről a helyekről.
      Amegliával kezdem, mivel itt lakunk.
      Ameglia Ligúria legdélebbi részén, Toszkánától pár km-re található. Egy kis település, néhány ezer lakossal.
      Ameglia, Liguria
      Ameglia főtere
      Szintén ehhez a településhez tartozik Bocca di Magra, a Magra folyó torkolatánál (itt ömlik bele a tengerbe).

      Bocca di Magra kikötője
      Bocca di Magra - sétány
      A Magra folyó torkolata

      2010. augusztus 3., kedd

      Egy kis ízelítő Olaszországból

      Miről olvashattok majd ebben a blogban? És kiknek is szól?
      A második kérdésre egyszerűbb a válasz: mindazoknak, akiket érdekel ez az ország, akik már jártak itt és visszavágynak vagy akik eddig csak gondolatban utaztak Itália szebbnél szebb részein.
      Az első kérdésre pedig a blog bejegyzései fogják megadni a pontosabb választ az elkövetkezendő hónapokban és remélhetőleg években. Szeretnék egy árnyaltabb képet festeni az országról, ahogy az a blog címében is olvasható, az olaszok hétköznapjairól (és hétvégéiről is), megismertetni Olaszország esetleg eldugodtabb részeit is Veletek, beszámolni személyes tapasztalataimról. Tehát egy kicsit mindenről: érdekességek a hétköznapokból, az olaszok (illetve a különböző régiók lakosai) jellemzői, furcsaságai, munka- és albérletkeresési tapasztalatok, utazások, finomságok, foci, divat, zene, film, (csipetnyi) politika,... Pontosan úgy, mint amikor egy vegyes ízelítőt rendelünk az étteremben.