2011. február 22., kedd

A Sanremói Fesztivál –utoljára ebben az évben

Bele-belenézegettem a Sanremói Fesztiválba, hiszen már a csapból is ez folyt. No meg kíváncsi is voltam, mit is produkálnak a műsorvezetők és az énekesek. A dalok között akadt néhány jó is, de a legtöbben valami fülbemászó dalt hoztak, a siker reményében. A győztes végülis Roberto Vecchioni lett, egy már korosabb énekes, a második helyen Emma és a Modá (én inkább őket választottam volna, bár az ő daluk hallgatása közben is felmerült az a gondolat, hogy “Mintha hasonlítana valami másik dalra…”), a harmadik helyen pedig Al Bano végzett.


A Fiatalok kategóriájában egy igen furcsa, szűkszavú srác (csak megjátssza vagy tényleg ilyen?), Raphael Gualazzi nyert.


A műsorvezetők közül Luca és Paolo nekem tetszett, rajtuk szerintem érződött egyfajta természetesség, ami a többiekből viszont hiányzott. Gianni Morandi számomra csalódás volt, az interjúi kicsit nyögvenyelősre sikeredtek, az angol anyanyelvű vendégekkel pedig az egyébként az olaszokra oly jellemző viselkedést tapasztaltam, azaz a "Nem beszélek szinte semmit olaszul, de azt a keveset, amit tudok (rosszul), na azt azért megmutatom". Egyébként felkészületlennek tűnt az interjúkon, mintha váratlanul beestek volna ezek a vendégek és gyorsan valamit kérdezni kellett volna tőlük. Én az Avril Lavigne, Andy Garcia és a Robert De Niro interjúkat láttam, illetve amikor beájult Monica Bellucci dekoltázsától… Egy mondatot megérdemel Elisabetta Canalis szereplése is: hihetetlen mennyiségű kritikát kapott a Robert De Niroval folytatott beszélgetése (műsorvezető és tolmács), amelyet Olaszország szégyeneként emlegetnek azóta is. Szerintem csak egy hiteles kép az olaszok idegennyelv-tudásáról. Sajnálni inkább az igazi tolmácsokat tudom, akik hosszú évek során szerzik meg tudásukat és egy ilyen hölgyemény meg elveszi a munkájukat.
Belentől nem nagyon vártam semmit, így csalódást nem okozott, sőt talán egy fokkal szimpatikusabb volt a Canalisnál, aki teljesen be volt ájulva magától.
A vendégekre visszatérve, a legérdekesebb Roberto Benigni szereplése volt.
Összegzésképpen: ez a fesztivál is eltelt, ha sokat hallgatjuk a tévét és a rádiót, egy kis agymosással talán még meg is győznek minket, hogy az idei még jobb volt az előzőeknél és igen,a fesztivál lassan visszaszerzi régi hírnevét…
(Akit érdekel, a Youtube-on megtalálhat sok videót a fesztivál különböző eseményeiről.)

2011. február 17., csütörtök

Sanremói fesztivál – A tavalyi győztes

Felteszem a 2010-es Sanremói fesztivál sokat vitatott győztes dalát. Ha nem Alessandra Amorosoval énekelt volna, igencsak kétséges, hogy nyert volna, dehát a közönség így döntött ...

Valerio Scanu & Alessandra Amoroso - Per tutte le volte che...

2011. február 15., kedd

A sanremói fesztivál

Hetek óta adják a sanremói fesztivál reklámját a tévében, úgyhogy szerintem nincs olyan olasz, aki ne tudná, hogy ma este kezdődik. A 60-as, 70-es, 80-as években oly népszerű fesztivál mára talán kevésbé fontossá vált a sok tehetségkutató műsor mellett. Éppen ezért mindig megpróbálnak találni valamilyen okot, hogy már hetekkel-hónapokkal a fesztivál kezdete előtt beszédtéma legyen. Idén 2 műsorvezető kapott nagyobb szerepet a pletykákban: Elisabetta Canalis, aki George Clooney barátnője és az „összeházasodnak vagy nem” találgatások révén minden héten felmerült a neve a pletykalapokban, míg Belen Rodriguez mindegy, hogy mit csinál, a címlapokon szerepel. Ő egyébként tagadhatatlanul „nagy kedvencem”, aki esetleg nem ismerné: egy argentín showgirl, aki egy valóságshow-ban vált híressé, elsősorban picinyke bikinijének köszönhetően és azóta karrierje megmagyarázhatatlanul ível felfelé. Az utóbbi időben erre még rátett egy lapáttal a barátja, Fabrizio Corona is, Olaszország talán leghíresebb/-hírhedtebb lesifotósa, aki a Vallettopoli botrányba keveredett. Számomra mindenesetre érthetetlen, hogy lehet műsorvezetőnek választani olyan valakit, aki még nem is tudja rendesen kiejteni az olasz szavakat, neveket...

Kettőjük mellett szerencsére ott lesz Gianni Morandi (őt gondolom nem kell bemutani senkinek) és két komikus az Iene című műsorból: Luca Bizzarri és Paolo Kessisoglu is.
A sanremói fesztiválnak van magyar vonatkozása is: 2008-ban Osvárt Andrea volt az egyik társműsorvezető.
1984 óta a fődíj mellett bevezettek egy új kategóriát is, a Fiatal tehetségekét. Több híres olasz énekes, együttes kezdte tehát itt a  pályafutását: Eros Ramazotti, Zucchero, a Ricchi e poveri, Al Bano és Romino Power, Laura Pausini, Anna Tatangelo, Giorgia, Elisa. Sokszor persze nem az számít, hogy ki nyer, hanem inkább az, hogy a résztvevők közül ki tudja kamatoztatni a fesztivállal jött népszerűséget.

2011. február 9., szerda

Immaturi – Éretlenek

Az olasz mozikban jól kezdődött ez az év, több jó kis vígjátékot is adtak. Mi nemrégen az Immaturi (azaz Éretlenek) című filmet láttuk.
Mi a közös a következő személyekben? Giorgio gyermekpszichológus és komoly válságba kerül, amikor meghallja, hogy a felesége terhes. Lorenzo ingatlanügynök és 35 évesen esze ágában sincs otthagynia a szülői menedéket (még az emeletes ágyában alszik…). Luisa menedzserként dolgozik és egyedül neveli a lányát, aki gyakran kevésbé szétszórt és felnőttebb nála. Francesca szakácsként dolgozik egy étteremben és túlzott szerelmi étvágyán próbál úrrá lenni. Piero dj és feleséget és gyereket talál ki magának, hogy ne kelljen a barátnője túlzott elvárásaitól tartania.
Nos, ők egy osztályba jártak kb. 20 éve és most az Oktatási Minisztérium érvénytelenítette az érettségijüket, emiatt újra le kell tenniük a vizsgát. A régi barátok tehát újra találkoznak.
Szórakoztató film, kicsit bizarr alapötlettel (újra leérettségizni), ami a humoros jelenetek mellett érdekes betekintést ad a mai 30-40 évesek világába és így amellett, hogy megnevettet, el is gondolkodtat.

2011. február 7., hétfő

Hegyek vagy tengerpart

Érdekes tud lenni, amikor vasárnap este leülünk megnézni a Tg-t (Híradót). Na persze nem az a része, ahol Berlusconi vagy valamelyik másik politikus újabb botrányáról számolnak be, hanem amikor Olaszország különböző részeiről tudósítanak, hogy hol mivel töltötték az emberek a hétvégét. Tegnap is érdekes volt látni, hogy míg Észak-Olaszországban a hegyekben síelni mentek az emberek, az ország más részein például a tengerpartra feküdtek ki (mi is ezt tettük, persze még ruhában, szélcsendes helyen), Milánóban vasárnap a szmog miatt nem volt szabad autóval közlekedni, a Pó-síkságon pedig délelőtt még köd volt.

A jó idő miatt az emberek legnagyobb része a szabadban töltötte a hétvége egy részét, mi például vasárnap egyszerűen nem találtunk szabad parkolóhelyet Lericiben, pedig ott van egy több száz helyes parkoló is, így Marina di Carrara (kicsit kevésbé szép) strandjára mentünk, itt azért szabad parkoló már akadt, bár hihetetlenül sok ember volt itt is. Nekem olyan érzésem volt, mintha május 1-je lett volna Magyarországon, annyi ember özönlötte el a partot és a sétányt. A jó idő mellett egyébként ennek egy másik oka is volt: a nagyobb focicsapatok szombat vagy vasárnap este játszottak, így sok pasi ráért vasárnap délután. Ez nem vicc, tényleg így van. Ha pl. a Juve vasárnap délután játszott volna, az én barátom biztos, hogy nem sétálgatott volna velem a tengerparton…

2011. február 3., csütörtök

Hegyomlás


Amióta ezen a környéken élek (kb. 7 hónapja) az olasz “frana” szó igencsak beépült a hétköznapi szókincsembe. Volt, hogy emiatt nem emntem dolgozni, az út, amin La Speziába megyek, egyszerűen járhatatlanná vált, mivel a domboldal leomlott, több, mint egy hónapja pedig egy kis falu, Tellaro lakosai vannak elvágva a külvilágtól. Egyetlenegy úton lehetett megközelíteni az egyébként festői szépségű falut (a Cinque Terre 6. településének is szokták nevezni, csak kicsit messzebb van), karácsony előtt azonban erre az útra is ráomlott a hegy. Éppen egy gyerekekkel teli busz haladt el ott, szerencsére még időben.

A falu lakosai azóta kocsival nem tudnak kimozdulni onnan, minden nap hajóval jutnak el a közeli Lericibe és onnan munkába, bevásárolni, stb. Most talán megnyitnak valami másik utat, de el lehet képzelni, milyen életük lehet ebben a helyzetben.

Ez egyébként egy elég gyakori probléma Olaszországban, itt Ligúriában pedig az igazán esős napokon sajnos nem újdonság. Köszönhető ez elsősorban a nem megfelelő építkezéseknek és a fák kivágásának…