2011. augusztus 31., szerda

Szicíliai paradicsom - Pomodori alla siciliana


Ismét egy főleg nyári recept. Én köretként szoktam használni hús mellé vacsorára ezt a töltött paradicsomot, mivel délben nincs kedvem bekapcsolni a sütőt, de könnyű nyári ebédnek is jó lehet kenyérrel.

Hozzávalók 2 főre:
  • 4 db közepes nagyságú paradicsom
  • fél fej vöröshagyma (apróra vágva)
  • 8 dkg zsemlemorzsa
  • 2 gerezd, apróra vágott fokhagyma
  • 1 evőkanálnyi apróra vágott petrezselyem
  • 2 db szardellafilé
  • 1 evőkanálnyi kapribogyó
  • 8 db olajbogyó
  • reszelt parmezánsajt
  • só, bors, olívaolaj
  • (díszítéshez bazsalikom)
  1. Mossuk meg a paradicsomot, vágjuk le a tetejét (kalapját) és egy kanállal kaparjuk ki a belsejét, majd vágjuk apróra a paradicsom húsát. (A magok egy részét távolítsuk el.)
  2. Enyhén sózzuk meg a paradicsomot belülről, majd fejjel lefelé fordítva egy rácson hagyjuk egy kicsit száradni.
  3. Közben tegyünk egy serpenyőbe egy kis olívaolajat, az apróra vágott vöröshagymát, dinszteljük egy kis ideig, majd adjuk hozzá a zsemlemorzsát, az apróra vágott  fokhagymát és petrezselymet. Keverjük meg, majd tegyük hozzá a szintén apróra vágott szardellafilét, a kapribogyót, az olajbogyót, kb. 2 evőkanálnyi reszelt parmezánsajtot, a paradicsom húsát, sózzuk, borsozzuk. Kevergessük kb. 1 percig.
  4. Töltsük meg a paradicsomokat az elkészült töltelékkel, szórjuk meg reszelt parmezánsajttal, majd helyezzük rá a paradicsomok korábban levágott tetejét (kalapját).
  5. Olajozzunk ki vékonyan egy tepsit, helyezzük bele a a töltött paradicsomokat, majd süssük kb. 15 percig a 170° C-ra előmelegített sütőben. Tálaláskor díszítsük bazsalikomlevéllel.

2011. augusztus 30., kedd

Portovenere

Ahogy végignéztem a környékünkről feltett blogbejegyzéseket, észrevettem, hogy pont a la spezia-i öböl egyik legszebb és leghíresebb települése, Portovenere maradt ki. A Cinque Terre sincs olyan messze tőle, akár a 6. is lehetne a sorban és akkor Tellaro a 7, ami még messzebb van.


Portovenere 1997 óta Palmaria, Tino és Tinetto szigetekkel, illetve a Cinque Terrével együtt a világörökség része. A legszebb talán ha hajóval érkezünk La Speziából vagy Lericiből. Jellegzetes a part mellett húzódó színes házsor, Portovenerébe érve (akár hajóval, akár kocsival) ezt pillantjuk meg először.

Továbbsétálva a parton, gyakorlatilag a házsor mentén, hamarosan megpillantjuk ennek a gyönyörű helynek a másik nevezetes pontját. A Palmaria szigete és Portovenere közötti szoros felé magasodó sziklán áll az 1277-ben épített San Pietro - templom.

A kilátás innen valami pazar, az egész la spezia-i öböl a lábunk előtt hever.


A településen sétálgatva más pontokról (pl. a várból) is szemetgyönyörködtető a kilátás, a kis utcákban pedig helyi specialitásokat vásárolhatunk.

Ilyen finomság a pesto (bazsalikomszósz – tipikus ligúr étel), a képen látható helyen meg is lehet kóstolni.

Én előtte nem voltam oda a pestóért, ez volt az első hely, ahol ízlett, pont eltalálták a bazsalikom, fokhagyma, parmezánsajt megfelelő arányát. Hmmm….


2011. augusztus 21., vasárnap

Farfalle rákkal, cukkinivel, mozzarellával és paradicsommal

Egy újabb finom tészta, főleg a nyári melegben.


Hozzávalók:
  • farfalle tészta
  • 2 db kisebb cukkini
  • kb. 10 dkg tisztított, fagyasztott rák
  • 15 dkg koktélparadicsom
  • 10 dkg mozzarella
  • fél gerezd fokhagyma
  • fél dl fehér bor
  • só, bors, olívaolaj
  1. Tegyük fel a vizet a tésztához főni.
  2. Vágjuk félbe a paradicsomot. Tegyünk egy serpenyőbe egy kis olívaolajat, adjuk hozzá a paradicsomot és süssük pár percig. Néhányszor keverjük meg. Amikor kész, vegyük le a tűzről és tegyük fére, hagyjuk kihűlni.
  3. Tegyünk egy serpenyőbe egy kis olívaolajat, adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát és a darabokra vágott cukkinit. Kevergessük pár percig, majd tegyük hozzá a rákokat is. Keverjük meg újra, majd locsoljuk rá fehér bort. Hagyjuk elpárologni. Sózzuk, borsozzuk.
  4. Közben főzzük ki a tésztát és hagyjuk kihűlni.
  5. A mozzarellát vágjuk darabokra.
  6. Adjuk a tésztához a mozzarellát, a cukkinis-rákos keveréket és a paradicsomdarabokat. Locsoljuk meg egy kicsi olívaolajjal és forgassuk át az egészet. Tálalás előtt hagyjuk egy kis időre pihenni, hogy az ízek összeérjenek.

2011. augusztus 17., szerda

Újra Olaszországban

Hétfőn már vissza is tértünk, gyönyörű (és fárasztó) utazás volt, de mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer menjen el Bretagne-ba.
Már egy jó ideje nem voltam Olaszország határain kívül, így érdekes és tanulságos volt ez a francia út. Folyamatosan az olaszok között élve már sok dolog, különbség nem is igazán tűnik fel vagy ha fel is tűnik és ennek hangot is adok, akkor általában “tedescának”, azaz németnek bélyegeznek. Mert itt aki másmilyen, értsd: kicsit pontosabb, precízebb, mint az olaszok, az német és kész. Sőt amin már lassan meg se lepődök és ki se akadok, amikor azt mondják, hogy hát igen, mert a magyarok olyan németesek. A kérdésre, hogy hány magyart is ismernek a válasz legtöbbször: egyet sem. Na, ennyit az előítéletekről.
Visszatérve a francia út tanulságaira örömmel láttam, hogy a franciák is olyan “németesek”. Hogy örülnének, ha hallanák… Átszeltük az országot, megálltunk jópár helyen és mindenhol virágokkal díszített házakat, rendezett kerteket, utcákat láttunk, az emberek nem szemetelnek, nem zajosak. A gyerekek sem üvöltöznek, mint ahogy azt olasz kortársaik teszik. Egyik nap az óceán partján, a strandon ebédeltünk (piknik), mögöttünk francia család 4 gyerekkel (2-5 év közöttiek). A gyerekek homokoztak, ástak, lapátoltak, hordták a vizet, építették a homokvárat és mi ebéd után nyugodtan tudtunk pihenni is, mert nem zajongtak. Meg is állapítottuk, hogy ha olasz család lett volna, kicsit más lett volna a helyzet. Másnap ez a megállapításunk rögtön be is igazolódott: az egyik városba reggel elég korán értünk, mivel tudtuk, hogy kedvelt a turisták körében és nem akartunk nagy tömeget. Tényleg nem is voltak sokan, élvezhető is volt, amíg fel nem bukkant két olasz család, összesen 4 gyerekkel. Nem is tudom ki volt hangosabb, a szülők vagy a gyerekek. Na, rögtön irányt váltottunk. Egyébként valóban az összes alkalommal, amikor valaki hangosabb volt az átlagnál, az olasz volt. (Persze voltak normális olaszok is, értsd akik normális hangerővel beszéltek. Míg Olaszországban teljesen megszokott ez a kiabálás, más országokban azért kicsit ciki tud lenni vagy legalábbis biztos ismertetőjegy.)
A közlekedés szempontjából is tapasztaltunk néhány érdekes dolgot. (Zárójelben jegyzem meg, hogy én már Olaszországban tanultam vezetni, a jogsit Magyarországon szereztem ezer éve, de utána soha nem vezettem, tehát itt újratanultam.) Az olasz és a francia autópályákat nem lehet egy napon említeni. Már a táj miatt is sokkal többet le lehet vezetni Franciaországban (minden zöld, dimbek-dombok, legelésző tehenek mindenfelé: tiszta relax). Ok, ez adottság. Na de az egy hét alatt Franciaországban nem találtunk annyi útépítést, mint Olaszországban egy óra alatt. Ha esetleg valaki meg tudja magyarázni, miért pont augusztusban kell az autópályákon a munkákat végezni, amikor az összes olasz utazik?? Persze az is igaz, hogy egész évben javítgatják az autópályákat, miért is függesztenék fel pont erre az egy hónapra…
A vezetési stílusbeli különbségekről ne is beszéljünk, majd egyszer egy külön blogbejegyzést írok idevágó tapasztalataimról, de mindenesetre külön felüdülés volt, hogy a franciák használják az indexet (akkor amikor kell) és csak két kocsit láttunk jobbról előzni (olaszok lehettek inkognitóban).
A szép kertekre, parkokra visszatérve persze ott nagy előny, hogy többet esik az eső vagy legalábbis arányosabban. Nálunk is esik, csak éppen 1-2 nap alatt zúdul le a havi/kéthavi mennyiség… A növényzet is, legalábis a mi környékünkön, tényleg elég buja, igencsak rendszeres karbantartásra lenne szüksége. Ezt leszámítva nem hiszem, hogy az átlag olasz mentalitással össze lehetne egyeztetni a szépen nyírt sövényeket, fákat, tip-top kis kerteket. Valahogy a kettő kizárja egymást. De talán pont ebben rejlik Olaszország varázsa. Kinek mi tetszik. Mindenesetre felüdülés volt egy hét erejéig mást látni.
(Az itt leírtak általánosításon alapulnak, de azért valamennyi igazság van benne. A megkérdezett olaszok is hasonlóképpen vélekedtek.)

2011. augusztus 10., szerda

Castelnuovo Magra


Többször említettem már, hogy a környékünkön jónéhány szép település található. Castelnuovo Magra az ablakunkból is jól látszik, egyike az Apuáni Alpok előtt elterülő dombokon fekvő falvaknak. A kilátás a fekvéséből eredően csodálatos.

Házai színesek, virágokkal díszítettek, utcái zegzugosak. Érdemes megállni egy rövidke séta erejéig.





2011. augusztus 6., szombat

Olasz nyári esték

Ami még tetszik ezen a környéken az az, hogy főleg nyáron ezer program közül lehet választani. Az alap persze az, hogy negyed-fél órát azért kell utazni hozzá, de itt ez teljesen természetes. Motorral meg a parkolás sem gond.
Milyen programok vannak tehát? Általában minden kis falucska rendez néhány festát, sagrát: itt általában lehet enni-inni, van zene meg az elmaradhatatlan kirakodó vásár. A sagra sokszor kapcsolódik valamilyen konkrét ételhez: pl. hal, kagyló, de akár polenta (kukoricakása) – ez nyáron kicsit furcsa, de van, illetve bármilyen helyi specialitás. Ezek mellett van mindig valamilyen koncert, ismertebb vagy ismeretlen előadókkal, különböző zenei irányzatok és nemzetek képviselőivel. Amiken mi voltunk az utóbbi két hétben: beszélgetés Linussal, a Radio Deejay (Olaszország egyik legismertebb rádiója) egyik deejay-ével, egy ausztrál duó, egy hawaii lány, egy kubai együttes koncertjei, Zucchero, szintén énekes lányának a koncertje. Nekik egyébként a környéken van egy házuk. Fel is teszek ide egy videót: 2010-ben vett részt ez a lány a san remó-i fesztiválon ezzel a dallal és ennek révén vált híressé. Nagyon szép hangja van, a dalai is jók, de nagyon nehéz lehet egy ilyen apa mint Zucchero lányaként szintén énekes karriert befutni.



Ma este meg pl. a kalózok ünnepe lesz Montemarcellóban, de oda nem tudunk elmenni, mert Marina di Massában viszont annak a tánciskolának lesz a bemutatója, ahova én is járok táncolni (salsát), így mi oda megyünk, mivel én is fellépek… Hm-hm…
Program tehát van bőven, nem beszélve a sok-sok diszkóról, egyéb szórakozóhelyről, amik közül sok a tengerparton van. Unatkozni lehetetlen!!!

Végre augusztus!!

Végre utazunk nyaralni! Nem mintha nem gyönyörű környéken laknánk, bár ezen a nyáron az idő nem volt valami kegyes. Ezen a héten szerencsére sikerült végre többször eljutnunk a tengerhez, az idő is jó volt, sőt tegnap az egyik baráti párral mentünk egyet hajókázni, mivel nekik van egy hajónak, yachtnak azért túlzás lenne nevezni, de a csónaknál azért jobb járműve. Én nem bírom túl jól a tengert az ilyen kicsi járgányokon, kb. fél óra után hányingerem lesz, de azért mégis nagy élmény egyrészt a tenger felől nézni ezt a csodás partot, másrészt amikor megállunk egy öbölben fürdeni.

Szóval holnap indulás. Az úticél pedig Franciaország, konkrétabban a Bretagne-félsziget, persze nem hagyunk ki útközben néhány Loire menti kastélyt sem. Egy kicsit mást szerettünk volna látni, nem a megszokottat, nem túl melegben, illetve én egy kicsit ki akartam szakadni az olasz valóságból: szép-szép itt, de néha váltani kell egy kis időre, hogy utána megint értékelni tudjuk a már ismerős dolgokat. (Meg az olasz mentalitásból picinykét elegem lett...) Kb. 9 napot leszünk oda, utazással együtt. Időközben azért egy-két előre megírt blogbejegyzést azért felteszek. Aki esetleg új itt vagy akár régi is, de szívesen megnézegeti a képeket, azoknak tudnám ajánlani régebbi bejegyzéseimet a környékünkről: Ameglia, itt lakunk, Montemarcello, szívünk csücske, Lerici és San Terenzo, strandolásaink egyik kedvelt helyszíne, illetve a ma kezdődő régiségvásár Sarzanában, tavalyi képekkel.