2012. január 23., hétfő

10 nappal a Costa Concordia tragédiája után

Nem hiszem, hogy lenne még valaki, aki ne hallott volna arról a (sajnos abszurd) hajótörésről, ami január 13-án történt Olaszországban, Giglio szigete közvetlen közelében. 
A szakértői vizsgálatok természetesen folyamatban vannak, a fekete doboz is előkerült, a technológiának köszönhetően pedig több videófelvétel is a szakértők rendelkezésére áll. Ahogy a napok telnek, egyre több információ kerül napvilágra és egyre bonyolultabbnak is tűnik a helyzet. Az első napok tényei más megvilágításba kerülnek, például hogy a tragédia kizárólag a kapitány felelőssége volt-e (az, hogy ő konkrétan rengeteget hibázott, nem vitás), az eltűntek száma körül egyre nagyobb a bizonytalanság, mivel nem áll pontos utaslista a rendelkezésre, illetve mert valószínűleg több, nem regisztrált utas is volt a fedélzeten (köztük állítólag egy magyar nő is) .
A tragédia előzménye a már hagyománynak számító üdvözlés volt: a hajók sokszor a biztonságosnak ítélt távolságon belül közelítenek meg bizonyos helyeket, ebben az esetben Giglio szigetét. Az ütközés utáni manőverezés még vizsgálat tárgyát képezi, azaz konkrétan az a kérdés, hogy a kapitány tudatosan végezte-e vagy az immár kormányozhatatlanná vált hajó sodródott-e így. Ami tény, hogy a hajó kiűrítését megmagyarázhatatlanul későn rendelte el a kapitány és ez nevezhető a tragédia igazi okának.
Az este több, Schettino és De Falco között lezajlott telefonbeszélgetését is gondolom már mindenki meghallgatta, több nyelvre is rögtön lefordították és nem én vagyok az egyedüli, aki azt kérdezi, hogy a kapitány magánál volt-e (valószínűleg sokkos állapotban volt, bár neki szerintem nem volt joga hozzá) és szinte hihetetlen, hogy képes volt elhagyni a süllyedő hajót, miközben nagyon sok utas még rajta tartózkodott.
A tragédia (az emberi áldozatokon kívüli) másik szintén fontos szempontja a környezeti katasztrófa, illetve annak elkerülése. Ebben az esetben is jelentős tényező az idő: amíg az áldozatok utáni kutatás nem fejeződött be, nem lehet elkezdeni az üzemanyag kiszivattyúzását (ami egyébként kb. 4 hetet fog igénybe venni és egy holland cég fogja végezni), de intézkedések már történtek a környezet megóvása érdekében: a hajót egy bizonyos távolságról már körbevették egy olyan anyaggal, ami képes felfogni az esetleg kiszivárgó üzemanyagot.

2012. január 16., hétfő

Camogli (Ligúria)

Az elmúlt hetekben igencsak sűrű volt a programom (még mindig két munka köt le), nem is volt időm írni a blogra. Január első hétvégéjén viszont végre volt 3 szabadnapom (péntek, január 6. itt ünnep) és mivel az idő is kegyes volt hozzánk, értsd inkább tavasznak tűnt, mint télnek, kirándultunk egy kicsit. Camogliban tavaly is télen (vagy talán ősszel?) jártunk, hasonlóan szép időben, most ismét felkerestük ezt a helyet.
Tőlünk kb. egy órányira van, Genovához közel. Camogli mellett található Recco, ami a sajtos foccacciáról hires.
Forrás: www.cavoloverde.it
Camogliban is van egy hely, ahol reccói sajtos focacciát árulnak elvitelre (a parton Revello néven találjátok meg, via Garibaldi 183).
Így délben a hosszú sort kivárva (mindenki itt vásárol), mi is beszereztük a sajtos focaccia adagunkat (isteni finom, bár meglehetősen drága) meg egy kis hagymás focacciát és pizzát és a parton megebédeltünk. Amint az a képen is látszik, nem mi voltunk az egyedüliek, akik ezt a megoldást választották.
Camogli tipikus ligúr halászfalu a kikötőjével, szűk sikátoraival és színes házaival, amelyeket a hely adottságai (szűkössége) miatt több (akár 5-6) emeletesre építettek.

Az újságolvasás, nézelődés vagy akár a focizás is kellemes időtöltés ilyen helyen, ilyen időben.