2013. január 20., vasárnap

Vargányás rizottó

Tipikus őszi, nálunk téli étel is, mivel a mi környékünkön télen az eső a jellemző, nem a hó. Olaszország más részein napok óta havazik, nálunk két napja csak esik és esik az eső, így ma ebédre párom elkészített egy jó kis vargányás rizottót (általában én főzök, de egy-két étel elkészítése az ő feladata). Mint a többi rizottóhoz is, ehhez is idő kell.

Vargányás rizottó
Hozzávalók 2 személyre:
  • 150 g rizs
  • vargánya (mi a szárított verziót használjuk, 20 g-ot két főre, de lehet többet is)
  • diónyi vaj
  • 1 közepes vöröshagyma
  • zöldség alaplé
  • parmezán
 Az elkészítése nem bonyolult, egy kis türelem kell hozzá.
Áztassuk be a szárított gombát legalább fél órára.
Egy kis olívaolajon pirítsuk meg a nem túl apróra vágott vöröshagymát. Adjuk hozzá a rizst, keverjük meg egy kicsit, majd kezdjük el merőkanalanként hozzáadni a zöldség alaplevet. Amikor már hozzáadtunk néhány merőkanálnyit és a rizs kb. félig megfőtt, adjuk hozzá a gombát. Folytassuk tovább az alaplé adagolásával (esetleg hozzáadhatunk egy kicsit a gomba levéből is.) Amikor a rizottó elkészült, tegyünk hozzá egy pici vajat, keverjük meg és már tálalhatjuk is. Ízlés szerint megszórhatjuk reszelt parmezánnal, de nélküle is nagyon finom.

2013. január 13., vasárnap

Új év, új munka

Olaszországban is nehéz munkát találni, sőt a mi környékünk - annak ellenére, hogy Észak-Olaszországban található – a munkahelyeket tekintve Dél-Olaszország szintjén áll (hivatalos adat). Ezt én is megtapasztaltam az eddigi 2 és fél év alatt, amióta itt lakom. Egy-két havonta újítgatott szerződések, már ha van egyáltalán munka: a call center-en és eladói munkán kívül szinte semmi más. December végén viszont kellemes meglepetés ért: egy ideje egy cégnél dolgoztam napi 4 órában, januártól már ők is kötöttek volna velem (normális) szerződést, amikor az egyik munkaközvetítőtől felhívott egy lány (előtte kétszer az ő közvetítésével rajta keresztül találtam munkát, mind a kétszer más munkaközvetítőnek dolgozott), hogy most megint máshol dolgozik és pont egy németül beszélő alkalmazottat keresnek egy multihoz. A céget én már régebben kiszúrtam magamnak (a környéken azon kevés vállalatok közé tartozik, amelyek a válság ellenére is elég jól működnek + az anyacég német), így rögtön mondtam, hogy érdekel. Egy szülési szabadságon lévő csajt kell helyettesíteni (szeptemberben akar visszajönni) a beszerzési osztályon. 5-en voltunk állásinterjún és végül engem választottak, azért is, mert a munkaközvetítős csaj engem ajánlott … Pár napos betanulás után január 2-tól tehát ennél a multinál dolgozom. Vannak előnyei (8 órás munka, olasz viszonyokhoz képest elég jó fizetés, jópár korombeli, aránylag rugalmas munkaidő) és persze hátrányai (mint más nagy cégnél csak egy láncszem vagyok, kicsit monoton munka, határozott idejű szerződés).
Apropó szerződés. Érdekes, hogy hány fajta szerződés van Olaszországban. Sokszor volt már határozott idejű szerződésem, de mindig ott volt a dátum, hogy meddig. Utána esetleg meghosszabbították, de mindig tudtam a konkrét dátumot. Ezúttal azonban csak az van leírva, hogy XY-t helyettesítem, amíg vissza nem tér és nem kell előre értesíteniük, hogy mikor jön vissza … Mi van? Na mármost, a gyakorlatban tudni fogom valószínűleg hónapokkal hamarabb, hogy mikor tér vissza a munkába, de elméletileg a szerződés szerint egyik reggel beállít a csaj, hogy “visszajöttem”, én meg másnaptól munka nélkül vagyok? Furcsák ezek a szerződések. Az embernek az az érzése, hogy nincsenek jogai, emberszámba se veszik. Ez kicsit keserű ízt hagyott a számban, persze nem sokáig, mert tudom, hogy úgyis időben fogok értesülni és mivel nagy cégről, tehát sok alkalmazottról van szó, az is lehet, hogy utána másik osztályon akad hasonló munka (ők mondták). Egyelőre a pozitív oldalát nézem tehát és másokat is arra bíztatok, hogy ne adják fel, mert sokszor akkor jön egy lehetőség, amikor nem is várjuk!
Eredményes, boldog új évet mindenkinek!